Gondolataim,álmaim

Iszonyuan megilyedtem az álmom végén.Szóval egy tanfolyamra mentem,mi nem is létezett.Először rossz buszra szálltam fel,és eltévedtem.Olyan helyen jártunk pedig amit ismertem a Déli-Pályaudvarnál az Alkotás úton felfelé.A busz itt bekanyarodott,és láttam a hetes buszon vagyok.Különös ,hogy itt nem szálltam le,hanem egészen a végállomásig mentem,egy homokos,kopott,füves focipályáig.Elővettem a mobilomat és telefonáltam a tanfolyamra,hogy papucsban indultam el és ráadásul rossz buszra szálltam fel.Valahol cipőt kell keresnem.Még a buszon vettem észre a dolgot és csodálkoztam miatta.Leszálltam a focipályán,elindultam és amikor házak közé értem találtam cipőt magamnak és felvettem.Még a házat is megleltem ahol a tanfolyam volt és felmentem a lakásba.Háromszobás szellős lakás fogadott.Alacsony szürke ajaktalan lények elmerülten vizsgáltak valamit az előtérben,mire különös zene ütötte meg a fülemet.Odamentem megnézni és egy asszonyság ült és hangszerén zenélt.Vidáman elé lebegtem és a zene ütemére táncba fogtam.Az asszonyság nevetett ezen.Hirtelen az egyik kicsi szürke lény nekem rontott"Te áruló!"kiabálta.Átugrottam a feje felett és pillanatok alatt az ajtónál voltam.A falig hátráltam és éreztem átmegyek a falon.Gyorsan megfordultam és átmentem az összes falon a mi az utamba akadt,egészen egy vaskorlátig.A vas pedig vezeti az áramot villant át az agyamon és én lélek vagyok.Belevezettem hát magamat a korlátba és pillanatok alatt leértem a lépcső aljára.A lény nem jött utánam csak a korlát tetejéről kiabált lefelé.Éreztem nem démon és nem tudtam mit kezdeni vele,de ő sem akart igazán bántani,de nem értem miért vagyok áruló?Amikor felébredtem reszkettem és féltem nagyon rémisztő volt és olyan valóságos ez az egész.Talán a belső világom valami sötét titkot rejteget amiért büntetést érdemelnék?Valami oka csak van ennek az álomnak is valahol?

Reggel fele járt az idő  amikor félálomban feküdtem.Hirtelen furcsa hahgot halottam és résnyire nyitottam a szemem.Egy apró húsz centis tündér lebegett felettem,gyönyörű szárnyait libegtette,mint egy szitakötő.Valami szőrnyecskét akart lerángatni rólam és azaz izé méltatlankodott,azon a fura hangon recsegve.Segíteni akart az apró tündér,de amint észrevette ,hogy figyelem elviharzott.Rövid fekete haja volt és sötét szemei.Fehér ingszerű volt rajta,de a ruháját igazán nem láttam.Utána elaludtam és segítségkérő hangokat hallottam álmomban.Valami család kiabált segítségért és én vígasztaltam őket,hogy Jézushoz kell imátkozni és Ő segíteni fog nekik.Megint felébredtem,és újra elaludtam.Koboldok udráltak a vitrinemben.A hajuk is zöld volt és a ruhájuk is zöld volt.Még a bőrük és a szemük szine is zöld volt.Fürgék és édesek voltak,én kértem őket had érintsem meg a hajukat.Az egyik megengedte,olyan selymes volt a tapintása.Nagyon aranyos lényeknek látszottak,de elég rossz a hírük.Nem csodálom,mert nagyon rakoncátlanul viselkedtek.A loboncuk csak úgy lobogott ahogy ugráltak.Jól összezavartak az előadásukkal,nem értettem amit mondtak.Pedig kiváncsi vagyok mit mondhat egy álomban egy ilyen apró lény.

Alig tudtam aludni és vágytam valami pihenésre.De nem teljesen így gondoltam.Hirtelen a szobám falán mint egy kakukkos óra megjelent egy apró házikó.Egy piros sapkás törpe nézett le rám,tisztára mint azok a fehérsapkás kertitörpék.Valamit mormogott és mosolygott rám.Én a kezeimet nyújtogattam felé és hízelegtem neki milyen aranyos és szép lény.Két szürke szőrny jött és kínoztak engem,össze-vissza dobáltak az ágyon.hirtelen ott hagytak és egy lábosban kukacokat hoztak,amik fehérek nagyok és vadak voltak.A csáprágóikat csattogtatva közelebb tekeregtek.Én a szekrényemhez mentem rovarírtóért,és rájuk szórtam.Nem hatott és tovább rohamoztak.Ekkor az ágy alól hangyák rohantak elő és lerohanták a pondrókat és a csáprágóikkal lefogva csípték őket amíg mozogtak.Most először voltam hálás hangyáknak életemben.A törpe valami varázsigét mondott szerintem ami előcsalta a hangyákat és megvédtek.Eddig nem is láttam ilyen édes lényt mint ez a kis kertitörpe a szakállával és most igen.Az álmokban mindent lehet.

Borzalmas álmom volt,mert félelem töltött el miatta.A lény valami mesével férkőzött a közelembe.Azt etette be velem,hogy a testvéremnek teset kell öltenie.Hamar ráébredtem,hogy ez kamu hiszen a tesómnak van teste.Ekkor támadt rám vad rosszindulattal.Nekem ugrott és én védekeztem.Ő ledöntött az ágyra és rámült,különös dolgokat művelt.Soha nem jövök rá mit akart tőlem.Felébredtem szívdobogva,elegem van.

Valami olyasmire emlékszem,hogy grófnő voltam és mint egy filmben peregtek az események.Hirtelen furcsa érzésem támadt,ahogy az a lény vezetett az autóm felé és beszáltam észrevettem nem is ez a valóság,csak képzeltem az egészet,és egy tojás alakú tartájban vagyok ami olyan mint egy mágneses rezonanciás henger,vagy compjúter tomográf,belül forgott egy spirális alakú lap,és azt éreztem átvilágítanak.Feküdtem a tartály alján amikor sziszegő hangot hallottam.valami hang azt mondta bennem ez altatógáz ne szívd be,de én nem akarok találkozni senkivel,és jó mélyen beszívtam.Megfordult bennem ,hogy  mégsem szívom be,de már késő volt,elaludtam a bizsergő tüdőmmel együtt.

Barátomnál aludtam és reggel lehetett,amikor újra elaludtam hirtelen.Láttam egy lényt az ágyon mellettem feküdni ,olyan volt mint egy elszenesedett testű lény két nagy fehér szemmel.Hirtelen nekem ugrott,vadul kitépett a testemből és nekiesett falni az energiámat.A barátom mondta kiáltottam egyet álmomban azt hiszem ez volt az a pillanat.Keresztet vetettem,ösztönös volt,mert égeti azokat a lényeket és engednek a szoritáson.Sikerült levetnem,de kerülgetni kezdett.Először jobbról nevetgélt azután a hátam mögül,de félt a keresztől és az imától,megszabadultam tőle. 

Kész akció film volt az egész.Egy kicsi közértben indított,ahol két színész is jelen volt.A Bohóc című film szereplői,éppen vásároltak.Ekkor betört egy rabló és fegyverrel fenyegetődzött.Valakit le is lőtt és a vér átbukott a küszöbön.Kint látta ezt egy rendőr,aki a kicsi kutyáját sétáltatta.Odarohant a telefonhoz,bedobott egy pént a készülékbe és én segítettem megtalálni a segélyhívó számot 333-444-et.Minden gomb megnyomására egy pálcika esett le.Elsőre négy pálcika,visszaszívogatta őket. Utána három pálcika esett le,és két nagy kapocs csatlakozott és létrejött a hívás.Közben a gyilkos férfit mások máshol kitárgyalták,el akarták fogni már régebben is,de nem sikerült.Most itt a lehetőség.Nagy szirénázásra lettek figyelmesek a beszélgetők és a kocsijaikhoz siettek.A gyilkos kiszabadult és a filmgyárba rohant egy sátras stúdióba.Éppen forgattak és az ottlévők közül néhányan áldozatul estek mire lefogták a gyilkost.Én is végigkisértem az eseményeket.Hosszabb idő múlva visszatértem a sátorba.Lepecsételve és üresen állt.Elgondolkoztam az elmúlás fájdalmán.Lehet az embernek folyton meg kell halnia,hogy újjászülessen?A kettő a születés és halál annyira összeér.Kisétáltam a sátorból és egy forgatás közepén találtam magam.Három barátnőm jelent meg és kikisértek a forgatás területéről.Az egész tévéstúdió rendszer egy nagy U alakú udvaron volt.Az U alakot egy emeletes épület alkotta,amiben öltözőszobák,lakó szobák,belső stúdiók és persze rengeteg ember volt.A bal szárnyat éppen felújították,a jobbat annál inkább használták.A barátnőimmel a balszárnyba akartunk átmenni,de A felmenés és a séta még ment,de a balszárnynál egyszerüen elfogytak a lépcsők,lefelé is és felfelé is.Az építők hangos kopácsolással dolgoztak rajta.Végül az épületben kerestünk lefelé menő lépcsőt.Egy lény csatlakozott hozzánk aki vízre vágyott.Két barátnőm vidrává változott és elúsztak.Az idegen boldogan lubickolt a vízben.Honnan került oda víz nem tudom.De én is úsztam és a harmadik barátnőm is úszott.

Ez az álom legalább egyszerű álom beleillik az életembe,és a jelképeket is értem.Miért nem álmodok mindig ilyeneket?

Mintha már megszokhattam volna,reggel egy démon várt rám és megtámadott.Fájó égó érzés adta a tudtomra hogy megtámadott.Kitéptem magam a karmaiból,és egy tájon át menekültem előle.Mindenféle bokrok tarkították a tályat,és amikor találtam egy üreget,belebújtam és összementem egészen kicsire.A szőrny ott is megtalált,menekülnöm kellett.Vadul száguldottunk egymás mögött amikor felbukkant mellettem egy angyal,és két szárnyat csatolt a vállaimra.Kirobbantam és elmenekültem a szárnyakon  a támadóm elől.Ezek a szárnyak azóta is részt vesznek az álmaimban.Fura de sokszor szabadítottak ki szorult helyzetekből.Végül is álmodok és álmok közben azt élem át amit akarok.

Mikor elaludtam,először egy lány arca jelent meg a szemem előtt aki nem ismertem.Fényt sugárzott magából és olyan szőke göndör haja volt amit csodásan csinosan feltűzött.Az arca finom és kerek,arányos,szexi.Én utaztam,nem emlékszem min és hová,csak arra hogy a nagyanyámmal.Kilenc éves voltam,visszafiatalodtam az álom idejére.Valami szőrny elrabolt a nagyanyámtól és durván rángatott.Nem láttam az arcát tisztán csak mindene a sötétet sugározta,olyan torz férfi arc selylett fel.Pillanatok alatt felnőttem,ellenkezni kezdtem a szőrnyel aki lefogott.Kitéptem magam a kezei közül és elfutottam át az utcákon.A szőrny üldözni kezdett és utol is ért valami állomáson,utasváróban,vagy esőházban.A gondolatainak erejével megbénított.Valaki aztsugározta belém vegyem elő a kardomatés védjem meg magam.Ekkor felszabadultam megint futásnak eredtem.A lény megint elkapott,de valaki feldobott kiragadva engem a bénító gondolatok közül.Egy buszmegállóban találtam magam,elképzeltem egy pokrócot és a fejemre húztam.Amikor a szőrny utolért taktikázott,de felismertem és lebénultam a félelemtől.Kiscicákról,madarakról beszélt mennyire szereti őket.Nem tudom mi ütött belé ,de kibújtam a takaróm alól és járművet kerestem.Találtam egy villamost,de a lény makacsul követett,de most már gúnyolódott velem.Valami tepertőt emlegetett,de nem értettem.Mondtam neki egye meg és leszálltam a villamosról.Összekevertem a lányt a fekete kalapjában a testvéremmel,aki szintén szőke és göndör.Mondtam neki kisérjen haza engem.Mindenhol ez a sötétség és a lány sötét ruhát viselt,fekete kalap alá dugva a fürtjeit.Pillanatok alatt otthon voltam,elindultam a lánnyal felfele a lépcsőn.Miért volt sötét az soha nem tudom meg.A szőrny viszont jött utánunk,de a lány nem jött zavarba.

Egy lény akit nem láttam ,de éreztem,hogy markáns kisugárzású,magával ragadott lélekként és a városba vitt.Budapest egészen más volt mint megszoktam,de nem nézelődtünk,bevitt egy gyönyörű épületbe.A hatalmas előcsarnokban egy fafaragás állt művészien faragva.Olyan két méter széles,és másfél magas volt.Az alsó részen középen két alak kerek kopasz fejüek állnak.Magasabb figura az alacsony mögött,a fejükön glória kifaragva.Onnan hatalmas indák indulnak ki és hatalmas szőttesként szövik be az egészet.Az indákon három centis levelek,és az egész egy fatörzsön alapult.Az anyaga keményfa lehetett ránézésre,sötét színű,és az ajtók amik mellette voltak ugyanúgy faragva csavarodó burjánzó motívumokkal voltak tele.          A markáns kisugárzású,gondolom férfi vitt tovább engem az egyik ajtón át,ami kinyílt előttünk és vadul csapódott be amikor túljutottunk rajta.A pincehelység sötétje vett körül.Azt hiszem a föld alá vitt le egészen,ahol rengeteg egymásbanyíló terem sórakozott.Gépsorok voltak,ipari gépek és ruhákat,cipőket,gépeket,szerkezeteket raktak össze.Minden terem fehér fényben úszott,éles és erős fényben.A dolgozók nem látszottak embernek,talán nem is emberek voltak.Rengeteg ajtón mentem keresztül,és egynél meg is álltam mert pirosra volt festve,és felül két pici ablak csipkefüggönyökkel amiket oldalra lekötöztek.Nagy betonfal jelezte a trmek sokaságának a végét.A falban apró ablakok amik a sötétbe nyíltak.Átrepültem a betonfalon,és egy hatalmas részre értem,utcák az utcákalatt és sötét lények kóboroltak a sötétben.Feltörtem a felszínre és ott Budapesten találtam magam újra.A Nemzeti Múzeum,a Kálvintér környékén.A belváros tele kószáló emberekkel,és min den sötét éjszakai megvilágításban van.Az emberek furcsák voltak,nem élő hanem test nélküli lelkek voltak minden nélkül kétségbeesetten bolyongtak.Se lámpa,se reklámok csak az ódon épületek sokasága.Némelyik talán történelmi mert ismeretlen nekem,és régi stílusu.Az emberek egymás kezét fogták zaklatottan,és némelyik sírt is.Egyikük pórázra kötve vezette a kisfiát.A másik kétségbe esetten egy piros sportkocsi lassan eltűnő maradványain sírt.Egy nő rám nézett és egész közel jött,majd ahogy egy lélek mozog,villámgyorsan végigment a társain mire felbolydult a méhkas,rájöttek én élő vagyok.Eltorzult az arcuk,és vadul rohannak felém.A szárnyaim mentenek ki,felemelnek,de valaki elkapott és visszatart.A markáns kisérőm szakított ki a markukból.A rémülettől felébredtem és remegtem.Amikor visszafeküdtem rögtön visszarántott ez a rémséges álom világ,és a város végén az Omszki-tónál találtam magam,ahol régimódi sportpályák,focipályák szakadt keritéssel körbekerítve.A bevásárlóközpontnak nyomát se láttam.A földön baseball ütők hevertek szanaszét,és én a tóhoz menekültem,a lelkek zúgva utánam özönlöttek a partra,én meg oltalmat kértem a tótól.Szerszámokat akart az oltalomért cserébe,adtam neki fogót,csavarhúzót meg ilyeneket.Kiemelkedett egy víz színű emberalak,mindene vízből volt,az arca,szeme,szája,keze,teste.Felfodrozta a tó felszínét és engem a víz mélyébe lökött.A halak is mintha betolakodónak láttak volna,fenyegetően úszkáltak körülöttem,utána felébredtem ebből a tündérmeséből.

Egész életemben találkoztam a halállal hiszen a családomban is történt ilyesmi és állatok is haltak meg a kezem között.Ez az álom rémítő volt,de átéltem.

Hirtelen szakadt vége az ébrenlétnek,csak kimentem vécére utána vártam az elalvást.Egy kéz ragadott ki a testemből,megrémültem,hogy megint egy energiaszívóval vívok csatát,de most gyengédek voltak velem.Idegen hajón találtam magam a testem nélkül álltam ott.Két magas fehér lény beszélgetett mellettem egy nagy fehér ajtó mellett.Az egyik mellkasában sípolni kezdett valami.Mintha egy szívdobogást érzékelő műszer riasztott volna.A lény összeesett mellettem.Nem tudtam úgy hozzányúlni valahogy mert átnyúlt rajta a kezem.Nem tudtam segíteni neki,a másik lény meg elszaladt az ajtón át segítséget kérni.Éreztem ahogy meghal szinte átáramlott volna rajtam a lelke.Segítségért kiabáltam,de nem jött senki.Vissza hajoltam fölé amikor egy hang szólalt meg a hátam  mögött.Megkérdezte mi történt,én meg feleltem hogy meghalt a lény.A többiek összeszedték és elvitték.Olyan furcsa volt átélni ahogy elhagyja az életenergia;olyan valóságosnak tűnt fel nekem.Elbúcsuztam tőle mint halottól,de sokkot kaptam így is.A lények levittek egy busz alakú kabinba,ami a hajójukhoz tartozott.Láttam már ilyeneket egy látomásban ahogy lényeket szállít,ezért ismerős volt.játszottak velem,hogy megnyugodjak.Mutassak szép habos felhőket,amikor megláttam a lapos valamit a felhők között.lassan előtűnt egy gyönyörű,fénylő hajó,amint egy busz alakú arany kabin lebeg a hajófelé.Festői volt...ekkor a lény egy fekete üres térbe helyezett ami megnyugtatott,de amikor felkeltem sírtam.Nagyon sokkolt ez az egész.

Vannak álmaiman olyan élményeim,mintha az a lény amelyik megtámad energiát szívna belőlem.Folytonos rossz álmokat jelent ez,néha védekezni sem tudok.Sokszor szállok szembe velük,megtanulva mik bukkannak fel és milyenek.Vannak kezdők akik mégcsak próbálkoznak velem,vannak tanulók akik már tudják hogyan támadjanak és vannak profik akik tudják hogyan kapjanak el egy lényt akiből energiát akarnak szívni.Nem tudom miért álmodok velük,de ez van.Volt hogy a lény egyszerüen kiragadott a testemből,majd a tarkómra tapadva teleette magát.Volt hogy egyszerüen rám mászott a lény én meg nem tudtam szabadulni tőle.Amikor pedig megtehetem,szembefordulok velük.Érdekes,hogy a kezdőknek volt lélekteste,emberi vagy elöttem idegen forma,mintha idegen világból jött volna.Mennél jobban belemerül,annál kevésbé egész.A lélektest elkezd lebomlani,elváltozni.Végül csontvázként marad lassan porrá omolva.Csak tudnám miért álmodok ezekkel.Őrület.

A démon akivel küzdöttem,nagydarab férfi volt,akinek fekete szakálla,és barna szemei voltak.A szakáll körbe keretezte azt a kemény arcot.Még tapasztalatlan volt az energiaszívásban,nem olyan tapasztaltan nyúlt hozzám.Megtámadott,de Jézus nevével védtem magam,ez elkábította.Alakot váltott újra kezdve a támadást,de felismertem a sugárzását és vadul védekeztem,mire visszaalakult.Elkezdett összeasszani szürke csontvázzá lett.Ezt már nem bírtam és elmenekültem.A lény elment,mire rám látomás hullott ami azt mutatta a szőrny Ázsiában van.Istenhez fordultam el akartam intézni azt a lényt.Egy angyal jelent meg a kezembe adott egy fénykardot,felemelt és elhajított hatalmas lendülettel.A táj nagyon gyorsan siklott talán az Uralt is láttam elhúzni magam alatt.Megpillantottam azt a nagydarab embert és megtámadtam,átdöfve őt a kardal.Egy fiúval beszélt,de nem tudom miről.Kérdeztem a srácot jól van e,de csak bólogatott,fogalmam sincs értette-e.Felrepültem,a tenger felett siklottam pillanatok alatt,gyorsabban mint a gondolat.Találtam egy szép patakot,ami valahogy hirtelen megjelent a szemem előtt.Dehát ez egy álom.Kicsi szürke homokdombokban lakó lények sokasága volt a lábam előtt.Hirtelen lovakká alakultak játszadoztak,ugráltak.Hirtelen vissza alakultak,leültek a patak partján és nézték a kacsákat,amik körbe úsztak a patak egy széles részén,ez volt a színpad.Az egyik kacsa csőrében egy fehér apró madár csiripelt.Nem volt valami fényes előadás,de megnyugodtam tőle.A homoklakók mentegették a madarakat,hogy nem gyakorlottak még ebben,de nem baj.Furi egy álom volt ez. 

Kinn az űrben történt,egy bolygón találtam magam,és ott vad háboru dúlt.Hatalmas harci gépek tömege,vadul villódzó lézerek és a bolygólakók voltak hátrányban.Egy királynőjük volt,azt védték vadul.Hatalmas robotruhát viseltek,ami tele volt fegyverekkel,lézerrel,közelharci eszközökkel.Ilyet még életemben nem láttam.A lény arca és feje kinn volt,a karjai a gép karjába,a lábai a gép lábában.Üveg pajzs védte a felsőtestét.Ez volt a királynő testőrsége ők maradtak meg.Az egész bolygón eltűntek az ott élő lények.Rózsaszín bőrük volt és apró szemük,ajaktalan szájuk és a nőknek nincs mellük,csak sima mellkasuk mint a férfiaknak.Meg kellett adják magukat a szürke harcigépeknek,azokból pedig szürke lények szálltak ki.Apró fekete szemük volt és apró orruk,ami szinte két pont volt mindössze.A végtagjaik vékonyak,de erősek,talán alacsony a gravitáció.Vadul rohanták le a fogjokat és magukkal hurcolták őket.A vezérük fia magának akarta a királynőt,akit amint megérkeztek haza,levetkőztetett,lefektette egy ágyra,levetkőzött és megerőszakolta.Rabszolgaként szenvedtek az extestőrök és szöktetni akarták a királynőjüket,de fény derült a tervekre.A szürkelények mérgesek lettek,és hatalmas elefánthoz hasonló lényeket hoztak.Annyit mint a testőrök.Összekötözték az áldozatokat és körbe rendezték,hogy a királynő lássa mi történik.A földre lökték a fogjokat,és az állatokkal tapostatták szét a fejüket.Az állatok kissebbek voltak egy elefántnál,és a fejük meg a törzsük egybeolvadt.Vastag oszlopos lábakon mozogtak,és nem volt farkuk.A királynő nagyon zaklatott lett,szökött,menekült messze onnan a borzalomtól el.De elkapták és egy szobában egy ágyra lökve végezte.

Nagyon érdekes,hogy olyan lényeket láttam, amiket soha azelőtt.Csak azt nem tudom ma sem:igaz vagy csak álom.

Egy gyönyörű táj felett lebegtem,és vártam valamire.Alattam dombok,folyó és mellettem egy hegyet láttam,barna sziklaként emelkedett a táj fölé.Lenn alattam,hófehér házikó állt,talán egy tanyának a háza,legelővel.Hajnali köd lebegett a föld fölött.Azután megláttam egy fénypontot a távolban,és rögtön arra indultam,száguldva és kerestem a célt.Azt hiszem egy másik tudat emlékei ezek,nekem annyira új volt ez az egész,de ő tudta mit csinál ott abban a pillanatban.Nagyon idős toronyba másztam felfelé a szürke kőlépcsőkön.Kis szürkék haladtak el mellettem és emberhez hasonló lények.Lefele mentek,és jelen állapotomban nem észleltek,talán lélek voltam testetviselő lények között.Felértem a lépcső tetejére,és kiszélesedett a folyosó.Hatalmas szárnyas ajtók magasodtak fölém,és amint a lények elmentek,besiettem.Óriási szobrok közt haladtam,és megdöbbentem azok egyiptomi jellegein.Háromdimenziós óriás faragottkövek,és a szemük körbefestve mint azokon az ősi képeken.Az orruk erős hegyes,és férfi jellegekkel bírtak.A ruhájuk volt más valahogy nem is tudom modernebb.A csarnok,egy széles lépcsősorhoz vezetett,mellette vaskorlát és elötte a padlón hatalmas kör.Fekete alapon fehér azt hiszem.Hirtelen egy magas fehér feketeruhás nagyszemű lény bukkant fel,akiket katonaként volt szerencsém látni.Éreztem mentálisan aktív és a ruhája feszes,erős és fejvédőt is viselt.Olyan kapucni ami áll alatt zár és a nyakra simul.Megrémültem hogy észlel,ezért a vascsőhöz simultam,és felvettem a rezgéseit,ha szerencsém van nem vesz észre.Elment,de nem tudtam uralkodni magamon,és éreztem a rémületem rezgései végigvágnak a termen.Gondolat sebességével menekültem el onnan,és felébredtem.

Milyen érdekes,hogy a gondolattól féltem,hogy elárul.Mintha azok a lények egyetlen érzelemből tudnák,hogy ott vagyok.Ez biztos hogy nem az én emlékem ebből az életemből. 

Sokszor álmodok fekete ruhás lényekkel,akiknak egész fehér fejük volt,és nagy koromfekete mandulaszemük.Egy hatalmas teremben ültek,egy ovális asztalnál,és tanácskoztak.Mind fekete ruhát hordtak,és fekete köpenyt.Az asztalfőn ülő lény arcát egészen közelről láttam.Fehér bőre megfakult,és ráncosodni kezdett.Orra csak két pont volt,és ajaktalan szája szilárd akaratot tükrözött.A nyakában,lác lógott.Nagy karikák egymásba fűzve,és egy hatalmas kék háromszög volt a nyakában,aranyba foglalva.Kéksége a tengeré,és gyönyörű csiszolt drágakő.Azután felébredtem.

Volt hogy fekete ruhás idegen katonákkal álmodtam amint rabokat tartanak,vagy lényeket üldöznek.Azt hiszem van gonosz is az idegenek között,de nem hiszem hogy csak ez van.

Amikor először találkoztam egy démonnal,még nem sejtettem milyen is az igazán.Álmomban,egy vidéken jártam,ami ismeretlen és idegen volt.Egy kitaposott úton mentem végig.És egy üregben találtam magamat.Valami rosszindulatú lény támadt rám,és elragadott magával,felrepült velem,és én kiabáltam hogy "Istenem segíts nekem!".Ekkor hatalmas erő sodort magával,és hirtelen fény vett körül,majd felébredtem.

Akkor éreztem először az Isten erejét igazán.Hatalmas volt,és hihetetlen.Sokszor imátkozom hozzá,és érzem a jelenlétét.Kétszer megjelent elöttem Jézus.Először csak a körvonalait láttam,és egy imát tanított nekem.A Magyarok imáját:Bár átmentünk az idők szenvedésein,és sokat vesztettünk és vesztünk,de élünk és élni fogunk az idők végezetéig ámen.A Földön a magyarok mind globálisan megfogták egyás kezét,és együtt mondták  Jézussal.Másodszorra csak a sötétből a fénybe állt.De ez régen volt,és nem is tudom miért láttam így őt.

Nagyon szeretem az Istenemet,és sokszor segített rajtam,amikor szőrnyek támadtak rám.A Jézus név nagyon erősen hat a szőrnyekre.Sokszor dulakodtam velük,energiát akartak szívni belőlem.Elkaptak a tarkómnál és elgyengültem.Sokszor álmodtam olyat,hogy más lelkeket is elkaptak,és leszívták őket.Borzalmas harcaim voltak velük,de sokszor szembefordultam a lénnyel,ami megtámadott és nem hagytam magam.Volt amelyik feladta.Volt olyan,hogy kilépve a testemből,még két lelket láttam,amit a démon megtámadott,és védtem őket vele szemben.Kitörtem,és hívtam a Jézust meg az angyalokat.A szőrny eltűnt.

Volt egy időszakom amikor tanító álmaim voltak.Mindenféle helyzetet álmodtam meg ami egy lélekkel létezése során történhet.Dimenziót ugrottam,egyik pillanatban itt voltam,a másik pillanatban átléptem egy rezgéssel feljebb.A betegségekkel is álmodtam,látva őket mit csinálnak velem.Az influenza vírus minden alkalommal egy puha képlékeny lény volt.Leszedtem a nyakamról,és eldobtam,de visszaugrott rám és megtámadta a nyakamat.Amikor átjutott az energia mezőmön,a torkom belsejében mozgott és energiát szívott.Nagyon fájt a torkom miatta.A baktériumok jelentősen fejlettebb lélek testet alkottak a vírusokénál.Nagyobbak és vadabbak voltak,végtagjaik erős,karmaik,és fejük volt.A szályukban fogak,agyarak,és azzal estek neki az energia mezőmnek.Volt ami a hasamat támadta,volt ami a tarkómat harapta.Zöldtől a szürkéig minden színskála előfordult,és a bőrük rücskös,érdes volt.Karmaik zöldek,fehérek,kékek is lehettek,és a magasságuk 150-45cm-ig változott.A vírus nem alkotott semmilyen szilárd formát,csak olyan volt az energia testük mint egy plasztiklabda.A vírus egyedül támad,de a baktérium csapatosan jön,és vadul tépi az energiamezőt ott ahol a leggyengébb.

Máskor meg a gondolati dolgokat tanultam,hogyan alakuljak át más lélekformává ha nem vagyok a testemben.Energiából építettem fel a kép testemet ami nem is volt az igazi.Nem tudom tökéjre vinni a dolgot.Tanultam lebegni lélekként,elhagyni a talajt,és úszni a semmiben.A testemet soha nem emeltem fel.Tanultam gondolatban hinni is,és formát adni az erőnek amivel hatni akarok,betegségre vagy az életemre.Mégsem javult a helyzet.

Aludtam amikor egy szörny rám ugrott és harcoltam vele.Sok ilyen lénnyel volt dolgom,de azok nem idegenek,inkább valami démon szerűségek.Ezzel a lénnyel sokáig verekedtem.El akarta szakítani az életfonalamat,és én védtem.El akartam menekülni ki a kertbe,otthagytam a testemet,és átszáguldottam az előtéren,ki a kertbe.Puff valakinek nekiütköztem,de nem láttam senkit.Egy angyal volt,azt hiszem valami halálangyal."Állj meg miért jöttél el!"förmedt rám."Még nincs itt a te időd gondold át,most elmész vagy itt maradsz!?Gondold meg jól."éreztem hogy meglepődött,de azt is,hogy tisztel.Körbe körbe keringtem a kert felett,és morfondíroztam,hogy mi legyen,mert itt a tesóm az anyám,és Jézus is szeret."Jól van no visszamegyek."Átsuhantam a szobám ablakán és a testem fölé lebegtem.Az angyal összekötötte az életfonalamat,és visszazuhantam a testembe.Éreztem újra dobog a szívem.A végtagjaimba a vér újraindult és éreztem az a borzalmas fájdalmat,ami olyan volt mintha az egész testem elzsibbadna,úgy látszik megállt a szívem és ahogy újraindult a vér nekifeszült a vér az érfalaimnak.A következő pillanatban elájultam a fájdalomtól nem bírtam.Utálok feltámadni fáááj!!!

Álmodtam olyat sokszor,hogy lények kiszedtek a testemből.Volt hogy elragadott egy és egy angyal rángatott vissza.Még soha nem rángattak fel le a pokol tornácán.Volt lény amelyik kirántott a testemből minden este és hallottam ahogy széttépi a lelki testemet.Azután átrendeztem az ágyam máshová és vége lett.

Megjelent egy helyszín a szemem előtt olyan tisztán,letudnám festeni.A tályon dombok,ritkásan fák és bokrok.Az egyik zöld dombon egy házikó,olyan otthonos és rendezett ami nagyon tetszik nekem.Egy asszony van az ajtóban,és a fia körülötte ugrál,amikor meglát valamit a bokrok között:"Nézd anya mi az ott?Nézzük meg!"kiabálja és oda szalad.Egyé váltam vele és azt éreztem hirtelen amit ő érzett.Elkaptak,befogták a számat,majd felrántottak egy hordágyszerüre és lekötöztek.Azt éreztem valakinek a hasamon keresgélnek az ujjai:"Mama segíts mama visznek segííííts mamaaa!"emelkedünk lényeg vannak mellettem és fognak.kiabálok és megfagy a vér az ereimben.

Késöbb láttam a fiút megint.Rémült volt és bezárták egy üveglap mögé.Egy nagydarab lény jött érte,és beszélt hozzá.Újra átéltem a fiú érzéseit a félelem,a vágy az anya után.A lény a karjain fel le emelgeti és mosolyog.Érzem a fiú azt gondolja,hogy ha nem lenne ilyen nagy darab,nem engedné neki ezt a játékot.Leteszi és az ablak felé fordul,mosolya ideges vigyorrá torzul.Zsebbre teszi a kezét,és kibámul.Vajon mi játszódik le benne,mire gondol?Érzem a fiú bizonytalanságát is,a vágyat hogy valaki szeresse.A lény bemegy egy szobába, elnyúlik a kanapén,és a gyerek az oldalára mászik.

Mit keres ott egy kanapé nem tudom.Talán az elmém keverte a dolgokat.A földieket a világűriekkel.Ekkor kezdtem érezni azt a fájdalmat ami egész életemben elkisért.Egyszerre jelenlétet érzek és valaki hozzámnyúl,majd azt a rettenetes fájdalom és gyengeség.Ekkor mentem orvoshoz,aki a világ összes személyiség tesztjét elvégezte rajtam.Közölte,hogy nem vagyok elmebeteg,és nincs szükségem semmi kezelésre.

Aztán álmodtam megint és a kisfiú borzalmas fájdalomtól kínozva vergődött egy lény kezei között.Sikoltott nem akarja de a lény megragadta.Azóta lényekkel álmodok akik ilyen lények kezei között vergődnek éjszakákon át ez elviselhetetlen.

Ez volt az első olyan élményem hogy elhagyom a testemet.Mintha egy másodtestben mozognék ,és nem működik rendesen a tudatom.Talán alvás közben pihen jónéhány agyterület.A szobámban voltam az első pillanatban,majd felemelkedtem,és pillanatok alatt máshol találtam magamat.Idegenek területére kerültem,teremben nagy képernyő és számomra ismeretlen fajtájú lények.Magyarul kiabált a parancsnok ami furcsa egy idegen fajtól:"...csináljanak már valamit..."többet nem értettem,mert tovább lebegtem.

Átmentem a falon és láttam,hogy két lény egy harmadikat cipel.Mintha ember lenne,de nem érdekel,búvóhelynek használtam a testét úgysincs magánál.Egy bejáratnál röppenek ki,ami ugyanolyan helyre nyílik mint az előző.Itt parancsnokok voltak és az egyik kárörvendett:...hehe egyszer úgyis oda kerültök mindannyian...

Egy hatalmas képernyőn a Föld térképe,Európa részei és a közepén egy világító pont.

Az egésznek semmi értelme,mert nem láttam hol van,és magyarul nem beszél csak úgy egy idegen.De az egyenruhájuk nagyon érdekes volt.Fekete és kezes lábas tipusú.A   ruha zsebekből és több szabásvonalból állt össze.Nagy embléma a vállukon amit többször is láttam álmaimban,hogy ott a vállukon mindig van valami jelzés.Kék háromszög,csepp alak,csillag stb.

Minden kezdet nehéz,főleg ha olyat álmodik az ember amit nem is ért.Eleinte minden félelmetes volt.Rémálmok kínoztak,ahogy az utcán menekülök és idegen lények üldöznek.az utcákon rohangáltam és rettegtem.A ruhák alól fény tört elő és vadul mozogtak.Ezt a fantáziám burjánzásának tekintettem,és túltettem magam rajta.Ébren hangokat hallottam és azt hittem valaki áll mellettem.Egyszer mintha az ágyam végében egy kúp alakú szürke lény állt volna a sötétben.Két spirál világított a szeme helyén.Nevettem hiszen biztosan valami tárgy az és képzelődöm.Amikor felébredtem a világosban megvizsgáltam amit a sötétben láttam.Nem volt ott semmi amit sötétben lénynek láthatnék.

 Ekkor még nem fordultam orvoshoz,mert nem tudtam,hogy ez tünet lehet vagy csak képzelődés.Nagyapám halála után álmodtam egy furcsa álmot,talán figyelmeztetni akartak valamire.A szobám átalakult és a tévében a választások műsorát néztem anyuval,tesóval.Nem tudom miért volt átrendezve az egész.Olyan valóságos volt.

Egy buszon találtam magam,ami határozatlan úton száguldott és valakik kiabáltak a fülembe:"Bea vigyázz!Bea vigyázz!...stb."Azután minden átmenet nélkül az ágyamon találtam magam.Árnyakat és alakokat láttam."Bea nézz az ágyad alá!"benéztem és rémalakokat pinpong szemeket láttam.Utána felébredtem.Nem tudom mit akartak mondani és kik voltak.

Kicsi koromban voltak az első álmaim élményeim és ezek végigkisérik az életemet.Igazság szerint utálom őket mert nem tudom,hogy a fantáziám vagy a gondolataim elevenednek-e meg.Talán a végtelennel állok kapcsolatban vagy csak szimplán bolond vagyok.

 Első élményem négy éves koromban volt az előszobánkban,amikor egy ottfelejtett metszőollót markoltam meg, ami ezután történt zavaros.Lebénultam és moccanni sem tudtam.Egy hang azt mondta kezdhetjük.Szöllészeteket láttam ahol emberek metszőollóval dolgoztak,és egy női hang magyrázta hogy ezt az ollót a nagyapám használja így meg úgy.Egyszerre kinyílt mögöttem az ajtó.Próbáltam szabadulni a révülettől de nem ment.Anyám egy szürke foltként imbolygott felém,és meglegyintett amiért az ollót szorongatom.

 Mintha az agyam beszakadt volna roppant valami ott belül.A látásom visszatért és bódultan néztem anyám amint elmegy az ollóval.Nem értettem az egészet,én csak segíteni akartam nagyapónak.