Volt egy időszakom amikor tanító álmaim voltak.Mindenféle helyzetet álmodtam meg ami egy lélekkel létezése során történhet.Dimenziót ugrottam,egyik pillanatban itt voltam,a másik pillanatban átléptem egy rezgéssel feljebb.A betegségekkel is álmodtam,látva őket mit csinálnak velem.Az influenza vírus minden alkalommal egy puha képlékeny lény volt.Leszedtem a nyakamról,és eldobtam,de visszaugrott rám és megtámadta a nyakamat.Amikor átjutott az energia mezőmön,a torkom belsejében mozgott és energiát szívott.Nagyon fájt a torkom miatta.A baktériumok jelentősen fejlettebb lélek testet alkottak a vírusokénál.Nagyobbak és vadabbak voltak,végtagjaik erős,karmaik,és fejük volt.A szályukban fogak,agyarak,és azzal estek neki az energia mezőmnek.Volt ami a hasamat támadta,volt ami a tarkómat harapta.Zöldtől a szürkéig minden színskála előfordult,és a bőrük rücskös,érdes volt.Karmaik zöldek,fehérek,kékek is lehettek,és a magasságuk 150-45cm-ig változott.A vírus nem alkotott semmilyen szilárd formát,csak olyan volt az energia testük mint egy plasztiklabda.A vírus egyedül támad,de a baktérium csapatosan jön,és vadul tépi az energiamezőt ott ahol a leggyengébb.

Máskor meg a gondolati dolgokat tanultam,hogyan alakuljak át más lélekformává ha nem vagyok a testemben.Energiából építettem fel a kép testemet ami nem is volt az igazi.Nem tudom tökéjre vinni a dolgot.Tanultam lebegni lélekként,elhagyni a talajt,és úszni a semmiben.A testemet soha nem emeltem fel.Tanultam gondolatban hinni is,és formát adni az erőnek amivel hatni akarok,betegségre vagy az életemre.Mégsem javult a helyzet.