Már régen elfeledtem a fekete hajót meg a sámánt a betegség is meggyógyult végleg.nem gomdoltam volna hogy ismét felbukkannak és hogy sajátos élményben lesz részem.Azzal kezdődött,hogy egy alacsony ,barna lény mászkált körülöttem és beszélt magában."Még kell valami."mondogatta és rámnézett."Igen ő tökéletes lesz!"derült fel az arca.Felmért engem és én éreztem igen én jó leszek erre a valamire,amit gondolom okkal csinálnak.Pedig ez a gondolat csak a lelkem mélyén egy halvány pillanatra volt beleegyezés.Éreztem a lelkemet megint kiemelik a testemből és nagy utat teszek meg az űrön keresztül.Csak olyasmi volt azaz érzés,hogy finom ujjak fonódnak körém és pillanatok alatt máshol voltam.Messze a Földtől két hajó lebegett egymás mellett és vártak valamire.Az egyiket nem ismertem a másik hajó ismerősnek tűnt az álmaimból.Most éreztem először,hogy a környékünkön élő idegenek idegesek valamiért.Azt éreztem valamiféle béketárgyalás folyik két idegen fajjal és a Föld sorsa is függ ennek eredményétől.Én voltam a tárgyalás utolsó aktusa,utána csak várni kell a válaszukat.Nem is selytettem mi lesz a feladatom.Legnagyobb rémületemre hirtelen kilöktek az űrbe és az idegen hajó szívott magába.Csak lebegtem ott benn és fejek arcok úsztak el mellettem.Belém hatoltak,áthatottak és elkezdtem szétesni.Mintha aurarétegenként szétszedtek volna.Eltűnt a tér az idő és a mindenség.Eltűnt szétáramlott minden emlékem és érzésem.Végül már csak egy tudat maradtam amit megfosztottak mindentől.A legutolsó állapotom egy pötty egy én vagyok pötty mintha ez lenne a létezésem első és utoló pillanata.Nem voltam más mint egy létezés minden érzés és gondolat nélkül csak a létezés maga.Nem is olyan könnyű megsemmisülni és eltünni a létezésből mint ahogy azt mások elképzelik.Egy ember ennél sokkal bonyolultabb.Csettegést és csattogást halottam amikor elkezdődött ez a szétesés,de nemsokára azt sem.Felébredtem és rosszul voltam ennél rosszabb élmény mint eltűnni a létezésből nincsen.Az ellenségeimnek sem kívánok ilyen élményt.Sajnos amikor elaludtam megint ott voltam a hajóknál,de most az ismerős oldalon várakoztam a többiekkel a feleletre.Egy kis röpködő emelkedett fel,és hatásszünetet tartott,majd felfordította at alját.Egy csimaszerű volt az aljára tapasztva a béke jeleként.Hihetetlen üdvrivalgás tört ki még sohasem láttam ilyet.meglehet ez a béke jele náluk,de nem akarom metudni mi a háboru jele az biztos.