Furcsa volt a közérzetem azon az éjszakán.A levegő megtelt valamivel,és mintha egy hatalmas hajó lebegett volna felettem frelfügesztve az égre.Talán csak a gondolataim ilyen zavarosak és az érzékeim játszanak velem.Lefeküdtem aludni és egy jelenet közepébe cseppentem legnagyobb meglepetésemre:Föld alatti aprónépek egy nagy terembe gyűltek be,mert egy nagy okkersárga szőrny támadt rájuk.Egy sárkányhoz hasonlított,de a föld alatti életmód sokat változtatott a formán.A lények szétszaladtak én pedig megtámadtam az állatot.Előhúztam a fénykardomat és addig tusakodtam vele a barlangban amíg bele nem döftem.Csak a pofáját és a Rövid melső lábait használhatta a szűk barlangban.Most vergődni kezdett a fegyverem meg izzani a mellébenAmint elterült kegyelem döfésre készültem kirántottam a kardot és a szemébe döftem.Amint vége volt eltünt a szinről elnyelte a föld.Az aprónépek előmásztak és megcsodálták a fegyverem.Mondtam nekik ez egy fénykard azért tudtam végezni az állattal mert nagyon erős hatalma van.Előhoztak egy sánta öreg lényt és én a kardal meggyógyítottam.Szíven döftem és a lény egészen egészséges lett.Ezt persze meg kell ünnepelni hiszen ilyen ritkán adódik.Végig vezettek a járataikon,ahol mesterséges fényben növények zöldeltek,és földalatti patakok nedvesítették a földjeiket.Oldalt a fal tele volt kicsi barlang lakásokkal amiket nagyon otthonosan rendeztek be.Igen otthonos,romantikus és csodálatos csak nem az én méretemben.A lények alig értek a térdemik ,zöldek és zömökek voltak.Mind a csodás barlang bemutatásával voltak elfoglalva  és bemutatták azt is hogyan varázsolnak szárnyakat maguknak.Eloptam egy pálcát,és kimondtam a varázsigét.Ennyi szárnyal még senki sem repült sehol.Zi és zizi plusz két tündérszárny olyan szivárványos ,hártyás.Persze a lény akinek kikaptam a kezéből a pálcáját utánam repült és elvette tőlem.Az angyalszárnyaim meg lehoztak úgy,hogy nem ütödtem sziklának.Amint leértem a földre felébredtem.Biztosan elegük lett belőlem.

Kábultan felkeltem kimentem és miután visszafeküdtem folytatóüdott az álomvilág.Egy árnyalak szaladt elöttem labdával focizott,és én is utána szaladtam jáétszani egyet,erre hirtelen eltünt a játékom az alakkal együtt.Képzeltem magamnak egy másik labdát és azzal játszottam,de elvették és hiába kiabáltam utánuk nem felelt senki.Kinnt találtam magamat a kertben,és láttam a földön egy galambot vergődött a fél melléről lejött a tolla.Felvettem és megetettem megitattam.Magához tért és fel akart szállni,de egy varjú elkapta és megszorongatta a levegőben.Erre rátámadt a riválisa hogy elvegye a galambot,és az elszabadult a tusakodásban.Felrepült a felhők közé én meg utána vetettem magam,de valami ismeretlen erő magával ragadott.Megfordult velem a világ és egy város fölé zuhantam,közben láttam a sajuát városomat tükröződni a horizonton és eltünni.Szétfeszültek a szárnyaim zi és zizi védeni akartak a zuhanástól.A város nagy toronyépületekből állt,mindegyik rikitó színűre volt festve és széles fekete csíkokat festettek rájuk,volt amelyiket széltében-hosszában becsíkoztak.Valami vnat ment keresztül a városon,és megállt a megállóban,az utasok ki-be szálltak.A vonat is csíkos volt és az emberek bukósisakja meg a ruhája is feketén csíkos volt.Magamban pizsama városnak neveztem el ezek után.Egy fehér épületen landoltam ami kockás volt a sok csíktól.Vártam most mi lesz,de elvesztettem az eszméletemet.Egy lakótérben tértem magamhoz.A férfi csíkos bukósisakban a feleségével a tévét nézte,a műsor pedig politikai volt.Még értettem is magyarul beszéltek benne.belém nyilalt hogy minek kertültem ide ilyet otthon is tudok hallgatni a tévéből.Nagy puha fotelben gubbasztottam kezemben egy narancssárga párnát szorongattam.A férfi észrevette hogy felébredtem és felugrott riadt volt az arca rászólt a feleségére,hogy hívja a parancsnokot.mire abbahagytam a párna melengetését egy nő jött be a helységbe.Nagyon szép alakja volt a testhez simuló piros ruhában,az arca egészen emberi volt és göndör szőke hajavolt.Az én nyelvemen magyarázott és elmondott mindent a településükről.Csak semmire sem emlékszem.Vázlatosan valami olyasmiről volt szó hogy főleg az épületekben tartózkodnak,a népéről,a gépekről,az életükről és én semmire sem emlékszem.Csak a megkönnyebbülésre,hogy felébredtem és a beszédmániás szőkeség eltünt.