Gondolataim,álmaim

Egy lény támadt rám szokás szerint.Úgy érzem soha nem lesz békém,de nem tudom miért.Másfél méter magas ,undok,zöldes szürke teremtmény.Energiát szívogatott belőlem,és én tusakodtam vele.Szídtam,hogy a csontvázak sorsára jut,hiszen volt már benne tapasztalatom.Ő lerántott a föld alá és zuhantam.Meg akartak alázni és kifigurázni.Elővettek mindent a multamból amivel csak megkínozhattak.A külsőmet kritizálták és hogy mit csinálok,hogyan csinálom.Olyan megalázó volt.Azután átvittek egy másik szobába,ahol egy élő kutya hátából egy cső csatlakozott egy szivattyúhoz.A szivattyú egy férfi hasába volt vezetve,és bekapcsolták a gépet.A kutya felnyüszített és a vére átáramlott a férfiba,aki felrobbant.Ekkor csótányok rohantak elő és falni kezdték a húst.Nem én szenvedtem,hanem más szenvedett a szemem láttára.De ők vittek tovább,magamhoz se térhettem.A szoba tele volt cserepes virágokkal,nagyokkal kicsikkel.Én locsolni kezdtem őket és kivirultak a kezem alatt.Ekkor ki kellett mennem valami miatt és mire visszatértem eltűntek mind a növények és én kétségbeesetten kerestem őket.Kirohantam a történetből,és a tesómat láttam amint betesz valamit a mikróba.Ekkor felébredtem,nyolc óra volt és én átmentem a tesóhoz.Mondom neki mit melegített a mikróban az előbb.Mondta,hogy a teáját melegítette kinn a konyhában.Mondom neki én is ott voltam!