Reggel volt már,és lustálkodtam egyet.Elaludtam és nagyon furcsát álmodtam arról a kartdról amit egyszer az angyaloktól kaptam.Egy településre kerültem ahol idegen lények éltek.Nagyon hasonlítottak az emberekre,de nem voltak azok biztos vagyok benne.A házak kicsi földszintesek és nagyon érdekes felépítésű házakban éáltek.Ennk leírásához építésznek kellene lennem.Nagyon tágasak belülről és nagyon kellemes színüek voltak.Viszontz imádtak félig feküdve heverészni mint a rómaiak idejében a főurak.Az álmomban gyógyító voltam,egy hímnemü lényt akartam kezelni.A beteg családjáéval beszéltem ,a nővérével egy ligetben találkoztam.Féloldalasan feküdt és virágokkal teli ruhát hordott magán,párnák sokasága tette kényelmesebbé a fekvését.Egy szóra sem emlékszem mit mondott,a betegről beszélt nekem ennyi.Talán ez a beszélgetés szólhatott a beteg körülményeiról,meg a kiváltó okokról,de nem tudom biztosan.A gyógyításra nyílt színpadon került sor.A görög színházak félkör alakú nézőtere magasodott előttem tele idegenekkel akik engem néztek kíváncsian.Egy tógás pap láncon vonszolta be a beteget elém.Én gyógyítani próbáltam fenyegetéssel,imával,ördögűzéssel.Nem is tudtam magamról hogy ilyet is tudok!Ekkor elővettem a fénykardomat,hozzá érintettem a hátán a nyakához és végikhúztam a csigolyák mentén.A lábaimnál négykézláb állt a beteg és az érintésre sikoltozni kezdett,hogy ne bántsam.A felső testén lévő zöld kockás kabátot letéptem róla és végighúztam a hátán a kard hegyét újras.A hátából formák és betűk emelkedtek ki,és ezeket kitéptem a bőre alól.A lábaimhoz omlott,de nem vérzett a háta sima volt mintha hozzásem értem volna.A lény nővére látta a jelenetet és hirtelen az ő szemével láttam mindent és éreztem az érzéseit.Kilépett a pihenő szobából,belépett az arénába és megrémült a fegyver láttán.Először láttam szemmel a kardomat rendesen.Gyönyörű égszínkéken izzott a kezemben,amíg el nem tettem az aurámba újra.