Minden kezdet nehéz,főleg ha olyat álmodik az ember amit nem is ért.Eleinte minden félelmetes volt.Rémálmok kínoztak,ahogy az utcán menekülök és idegen lények üldöznek.az utcákon rohangáltam és rettegtem.A ruhák alól fény tört elő és vadul mozogtak.Ezt a fantáziám burjánzásának tekintettem,és túltettem magam rajta.Ébren hangokat hallottam és azt hittem valaki áll mellettem.Egyszer mintha az ágyam végében egy kúp alakú szürke lény állt volna a sötétben.Két spirál világított a szeme helyén.Nevettem hiszen biztosan valami tárgy az és képzelődöm.Amikor felébredtem a világosban megvizsgáltam amit a sötétben láttam.Nem volt ott semmi amit sötétben lénynek láthatnék.

 Ekkor még nem fordultam orvoshoz,mert nem tudtam,hogy ez tünet lehet vagy csak képzelődés.Nagyapám halála után álmodtam egy furcsa álmot,talán figyelmeztetni akartak valamire.A szobám átalakult és a tévében a választások műsorát néztem anyuval,tesóval.Nem tudom miért volt átrendezve az egész.Olyan valóságos volt.

Egy buszon találtam magam,ami határozatlan úton száguldott és valakik kiabáltak a fülembe:"Bea vigyázz!Bea vigyázz!...stb."Azután minden átmenet nélkül az ágyamon találtam magam.Árnyakat és alakokat láttam."Bea nézz az ágyad alá!"benéztem és rémalakokat pinpong szemeket láttam.Utána felébredtem.Nem tudom mit akartak mondani és kik voltak.