Még beteg voltam és zsibbasztott az a sámános álom.Nagyon fájt a torkom,de elaludtam amint a fájdalom csillapító hatott.Ekkor az a lény aki velem volt a szertartáson megjelent.Azt mondta barátkozzunk össze.Csak most tudtam megnézni az arcát.Sötétszürke bőre,ajaktalan szája apró orra volt.A fogazata fehér és hasonlított egy emberi fogazathoz,de nem ember volt abban biztos vagyok.Nem is értettem miért akar ismerkedni,de mondtamneki ha nem mászik bele az akaratomba nem bánom ezt a kapcsolatot.Ekkor furcsa kábultság vett erőt rajtam és olyan butaságot láttam hogy a kertemben vagyok és egy bokor alatt elások egy tálat.Ekkor egy omladozó emeletes épület lépcsőházában találtam magamat.Egy kicsi gyerek lény egy jáétékot húzogatott maga után és monoton verset mondott fokonként lemászva guggolva mintha szertartást csinálna.Hirtelen a kopott falon nyílás keletkezett és én meg a kicsi kiléptünk rajta.Lények sokasága mozgott egy téren és különös nyelven beszéltek.A földön nem is beszélnek ilyen nyelvet hiába is keresgéltem hasonlót.Ekkor egyenruhás lények csapata lépett elő és a tér közepére sórakoztak.A vezetőjük elöl állt és lehívott egy fényes gömböt ami lelebegett elé.A szájához emelte és tagoltam belebeszélt mire az égen megjelent egy hatalmas fekete hajó.Több tányérból állt és fekete volt középről induló barázdákkal teli.Ekkor a fénygömb megsokszorozta magát és a lények mellkasára osztotta magát apró beszélőkévé alakult a bal válluk alatt dudorként.Ebben a pillanatban arra ébredtem a torkom pokolian fáj és szenvedek mint egy kutya.