Gondolataim,álmaim

Azt megtanultam az életben semmi sem fehér vagy fekete,minden átmenetet képez és semmi sem az aminek látszik.Egy átlátszó vízű patak csordogált a lábaimnál és a homok fehér volt és selymes.Egy nagy korhadt ág alatt egy gyönyörű nő gunnyasztott a víz alatt és én kíváncsian nézegettem mit csinál.Aludt és hirtelen kinyíltak azok a fényes,hideg szemek.Úgy tört rám mit egy fúria,hangot nem hallottam,csak a víz csattanását,és felrepültem a rémülettől.A nő utánam majd hatalmas erővel marcangolni kezdte a lábaimat,hogy  üvölteni kezdtem a fájdalomtól.Jézust szólongattam hátha megment.Egy kicsi lény bukkant fel magyaros mentében ami kék volt mint a tenger,gyönyörű,zsinóros gombolással."Itt vagyok rögtön!" és kis üvegcséből valami vizet zúdított a teremtésre aki sikoltva elmenekült.Utána nem emlékszem csak a felébredésre.