Arra nem emlékszem hogyan történt a testemtől való elválás,csak az elalvás rémlik a puha meleg ágyamban.Álmomban egy szobában találtam magam,ami tele volt lámpásokkal.Égtek min ,és annyiféle volt mint égen a csillag.Nagyon mulatságosnak tűnt húzgálni és nyomkodni a kapcsolókat.Össze-vissza rohangáltam köztük,amíg egy megérzés a kijárathoz nem vezetett.Kirohantam a szabadba és nekiindultam az utcák ismeretlenjének.Hangokat hallottam és arra vettem az irányt.Embereket láttam,mivel én lélek vagyok,gondoltam ők is azok.Őrszellemek voltak,és mint később elmondták emberi lelkeket gyűjtöttek össze az utcáról.Álítólag ezek a lelkek testbeszületett emberek akik elaludtak és mivel még nem ébredtek fel a szellemben üveges szemű idiótaként viselkedtek,mint a fogyatékosok.A védszellemek az energiaszívóktól védték őket,és kicsi járművekre gyűjtötték a védenceiket.Azt nem értem mit jelent szellemben felébredni,de biztos ők tudják.Nekem örültek és sóhajtoztak:"Végre egy felébredt ember!" és körül ünnepeltek engem.Végezetül raktak az egyik kezemre három pecsétet és a másikba két szendvicset útravalóul a továbbiakra.Az egyik pecsét kis kör alakú volt,madárkával.A nagy téglalap alakúban betükkel és egy nagyobb kör ami nem tudom mit ábrázolt.Felraktak egy olyan lebegő buszra és a járgány egészen a külvárosig vitt ahol egy domb tövében kitettek.egy hang azt mondta menjek a lány után felfelé a fényes valami felé.Valami fénylény lehetett,háromszög alakú volt és fehér gyöngyök voltak füzérben rajta,fenn úszott a domb felett.Éppen tova lebegett amikor észrevett és visszajött hozzám.Körbeölelte a sebeimet és gyógyított ami rámfért hiszen sok mindenen mentem keresztül.Amikor elengedett tovább kirándultam a kertesházak között és a napfelkeltét néztem,egészen más dimenzióból.Gyönyörű színekben pompázott.Aztán éreztem a testem ébredezik és visszatértem hozzá.Kipihenten keltem fel;ilyen éjszakák kellenek nekem.
