Gondolataim,álmaim

Iszonyú volt azaz érzés ,hogy tehetetlen vagyok valakivel szemben.Imátkoztam az Istenhez hitem szerint,de hirtelen valaki belenyúlt a semmiből a testembe és kinn találtam magam belőle.Félreütöttem a kezét a fájdalom miatt amit éreztem.Olyan gyorsan történt minden,az egyik pillanatban ébren imátkozom a másikban álmodom.Egy idegen tájon találtam magam három férfi társaságában,akik csajokat vittek át vonattal valami határ másik oldalára.Ezt nem értettem.Én is velük utaztam át,és anyám mellettem feküdt.Morogtam rá ha már meghalt én nem akarok találkozni vele,mert sok még a sebem.A Feneketlen tó került a lábaim elé,olyan lett mint régen lehetett,se épületek,se kerítés,se padok.Csak nádas és a füves part.Egy nő ült a partján egy kövön.Hosszú vékony testalkatú és igen erős ahogy megtapasztaltam.Elugrottam előle éreztem megtámad gondolati síkon,ezért a levegőbe ugrottam,de elkapott és lerántott.Magához láncolt és nem engedett el.Két vendége jött és én a földön álltam négykézláb és szédültem.A női vendég a hátamra ült és így beszélgettek.Mi vagyok én szék?Nagyon nem tetszett a dolog,amikor feláltak felugrottam én is de nem szabadulhattam.Bementünk a házba olyan volt mint az otthonom.Ki akartam ugrani az ablakon,de a nő visszarántott gondolata egyetlen sugarával.Utána megint rábíztak engem a férfiakra akik felpakoltak a vonatra vissza útra.Egész úton nőkkel szeretkeztek,de én nem érdekeltem őket.Átjutottunk,és kiszálltunk a vonatból.Ők valami házaspárért indultak én meg felébredtem.Ugyanúgy imátkozva mintha mi se történt volna,ugyanabban a pózban.Ezt hogy csináltam?Soha nem tudom meg mit csinált velem az a nő talán próbára akart tenni nem tudom.