Megjelent egy helyszín a szemem előtt olyan tisztán,letudnám festeni.A tályon dombok,ritkásan fák és bokrok.Az egyik zöld dombon egy házikó,olyan otthonos és rendezett ami nagyon tetszik nekem.Egy asszony van az ajtóban,és a fia körülötte ugrál,amikor meglát valamit a bokrok között:"Nézd anya mi az ott?Nézzük meg!"kiabálja és oda szalad.Egyé váltam vele és azt éreztem hirtelen amit ő érzett.Elkaptak,befogták a számat,majd felrántottak egy hordágyszerüre és lekötöztek.Azt éreztem valakinek a hasamon keresgélnek az ujjai:"Mama segíts mama visznek segííííts mamaaa!"emelkedünk lényeg vannak mellettem és fognak.kiabálok és megfagy a vér az ereimben.

Késöbb láttam a fiút megint.Rémült volt és bezárták egy üveglap mögé.Egy nagydarab lény jött érte,és beszélt hozzá.Újra átéltem a fiú érzéseit a félelem,a vágy az anya után.A lény a karjain fel le emelgeti és mosolyog.Érzem a fiú azt gondolja,hogy ha nem lenne ilyen nagy darab,nem engedné neki ezt a játékot.Leteszi és az ablak felé fordul,mosolya ideges vigyorrá torzul.Zsebbre teszi a kezét,és kibámul.Vajon mi játszódik le benne,mire gondol?Érzem a fiú bizonytalanságát is,a vágyat hogy valaki szeresse.A lény bemegy egy szobába, elnyúlik a kanapén,és a gyerek az oldalára mászik.

Mit keres ott egy kanapé nem tudom.Talán az elmém keverte a dolgokat.A földieket a világűriekkel.Ekkor kezdtem érezni azt a fájdalmat ami egész életemben elkisért.Egyszerre jelenlétet érzek és valaki hozzámnyúl,majd azt a rettenetes fájdalom és gyengeség.Ekkor mentem orvoshoz,aki a világ összes személyiség tesztjét elvégezte rajtam.Közölte,hogy nem vagyok elmebeteg,és nincs szükségem semmi kezelésre.

Aztán álmodtam megint és a kisfiú borzalmas fájdalomtól kínozva vergődött egy lény kezei között.Sikoltott nem akarja de a lény megragadta.Azóta lényekkel álmodok akik ilyen lények kezei között vergődnek éjszakákon át ez elviselhetetlen.